Előadások / Munkák Interjúk Kritikák/Írások Képek Videók Ágens CD Audio Hírek E-mail Partnerek:



Ágens

DeSade

> Számodra mely zenekarok, zenészek jelentettek ezidáig a legtöbbet? Kik a kedvenceid?

Kamaszkoromban sokat hallgattam még a 'régi' David Bowie-t, Iggy Poppot, a Bauhaust, az Eyless in Gazat, a Toxedemoont és punkot, punkot, punkot. Eros vizuális ingert keltettek bennem ezek a zenék, előadásokat, élethelyzeteket fantáziáltam rájuk. Vonzódtam a 'zajzenékhez' és az akkori kortárs elektronikus zenékhez, pld.: Szemző Tibor, Hortobágyi László, stb... A vad zenehallgatás időszaka megszakadt akkor, amikor elkezdtem énekelni. Épp elég volt feldolgozni azt, amit a hangomtól, mint addig ismeretlen 'hordozótól' kaptam. Mostanában klasszikus és kortárs zenéket hallgatok, ha hallgatok. Mára leginkább a kertem és a barátaim hangja tölt fel energiával és inspirációval.

> Kivel lépnél fel legszívesebben?

Azokkal, akikkel jelenleg dolgozom. Jávorka Ádám brácsással, Panyik Lajos dobossal és mostanában kezdünk el próbálni egy viola da gambás lánnyal, Stollár Xéniával. Egyébként Corellivel, Purcellel és Bach-val, Luigi Nonoval vagy Paul Gigerrel. Szeretek azokban az előadásokban részt venni, melyet Gergye Krisztián kortárs jávai táncos koreografál és rendez.

> Mit jelent neked a Zene?

Egyenes irányú átjárást egy másik dimenzióba. A koncertjeim vagy előadásaim alatt a hangok teljesen kinyitnak. Nagyon nehezen tudom visszarendezni magam.

> Van célközönség, vagyis van olyan akinek címzed a dalaidat?

Nincs.

> Milyenek a visszajelzések a koncertjeidről, lemezeidről?

Azt javaslom, hogy nézd meg a kritikákat. Én nem szívesen interpretálom őket. Mostanában úgy érzem és azt is mondják, írják, hogy szeretnek. De ez független attól, ami a színpadon történik.

> Melyik koncerted volt a legemlékezetesebb, és miért?

Az utóbbi időben szinte egy időben történt minden, így meghatározó élmény volt a Tenebrae a Millenaris Teatrumban, illetve Győrben a Mediawaven, csodálatos együttrezgés jött létre a zenészek, a táncosok és az énekes (Ágens) között. Ilyen élményem még nem volt a Tenebrae-vel. Aztán dolgoztam Meredith Monkkal a Trafóban, és volt egy koncertem a Szkéné Színházban, ahol sikerült teljesen feloldódnom a zenében, vagyis fogalmam sem volt utána, hogy mit és hogyan énekeltem. Később a felvételt hallgatva bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg hihetetlen hangok és zene született az idő alatt.

> Honnan veszed az inspirációt a zenédhez?

A megszólalás szintjén a saját sorstörténetemből. Magamból. A koncert előtti utolsó időpillanatokban azokból merítkezem, akik épp ott ülnek. Mérhetetlenül inspirál a figyelem és az, amikor érzem, hogy egyek velem. Aztán persze elszakadok tőlük, amint elkezdődik a 'történet', én magam sem tudom, hogy merre járok. Még akkor sem, amikor megírt zenét énekelek. Nem tudom, hogy mit tudsz rólam, de egészen sokáig kizárólag improvizáltam. Időközben - többek között - Meredith Monk miatt megtanultam kottából énekelni. Egyébként az igazi 'inspiráció' ott történik a színpadon, ott gerjeszti és éleszti magát az a valami, ami képes zenei hangokká összeállni és önálló entitásként megjelenni. Erre nem lehet felkészülni, mert mindig más és mindig máshogyan hat, bár bizonyos érzeteit meg lehet tanulni beindítani.

> Ki(k) a kedvenc íród(íróid),és mik a kedvenc könyveid?

Virgina Woolf, Nádas Péter, Hermann Hesse, Pilinszky, Cortazar, Goethe, Rilke, Csáth Géza, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Margarite Duras ... ezt így nem tudom. Már van amire nem is emlékszem, pedig nagy hatással volt rám, amikor olvastam. Bizonyos időszakokban bizonyos könyvekkel és filmekkel keltem és feküdtem. Én egyébként filmfüggő vagyok. Gyógyírként nézem őket. A színház nem annyira érdekel.

> Mi a véleményed a halál utáni életről, és a halál előtti életről?

Én az embereket lényekként aposztrofálom. Az életet folyamatos létezőként, létfolyamként gondolom el, azaz nem az időtörténetei, életszakaszai, időrendisége érdekel, hanem a gondolati érés és a szellemi dimenziókkal való kapcsolatteremtési képességei szerint rendezem el magamban. Ez persze csak ritka időpillanatokban érhető fel ésszel, sokat kell dolgozni rajta, hogy bizonyos gondolatok végiggondolása igazi szellemi katarzist és továbblépést jelentsen. Olyan ez, mintha egy picit átléphetnék egy másik dimenzióba, egy olyanba, melynek létezéséről csupán az érzeteink árulkodnak. Vagyis azok a dolgok, amelyek képesek kiszakítani bennünket az időből. Ezenfelül az élet minősége érdekel (nem anyagi dolgokra gondolok), hanem a sorsra ítélt ember gondolati viszonyainak a minőségére és a sorsunkkal történő együttrezgésre. Ez emberi nyelvre lefordítva jó döntéseket jelent. És az idő abszolút mértékben történő kihasználását, vagyis azt az észlelési képességet, hogy észrevegyük mikor mire vagyunk képesek és milyen idő mire alkalmas. Egyszerű példával élve: itt van-e az idő arra, hogy új környezetet teremtsek magamnak, elköltözzek-e onnan, ahol eddig éltem. Képes vagyok-e megteremteni az új viszonyaimat, amit persze lényegesen meghatároz, hogy mire nyílik az ablakom és kikkel kell, hogy találkozzam a lépcsőházban. Ezek alapján azt hiszem, hogy természetes, ha azt mondom, hogy nincs halálfélelmem és úgy érzem, hogy a halálomkor fogom igazán megérteni, hogy valójában milyen történetnek voltam a szereplője. Az előadásaimban, koncertjeimen is ezt a tudást keresem és a már megértett információkat közvetítem. A Hang a hordozója, annak, amit ez idáig felismertem.

> Szeretsz álmodozni? Mit gondolsz az álmokról?

Nem szeretek álmodozni, mert másfele viszi a történeteket. Az álmodozás hajlamosít arra, hogy előéld a történeteidet, s ettől egyrészt inspirálva leszel, hogy megtegyél bizonyos dolgokat, másrészt pedig blokkol, mert sosem úgy történik, ahogy előéled azt. Persze mások az álmok. Fontos jelekként értelmezem őket. Egy másik belső élőlény lélekállapotainak hiszem az álmokat.

> Miben, Kiben hiszel?

Magamban, a lányomban, a páromban és a barátaimban. Abban, hogy képes vagyok megcsinálni néhány dolgot, amitől majd az idők teltével jobban érzem magam. Elhiszem azt, hogy az idő meghozza azt, amit meg kell hoznia és oka van mindennek, ami elmarad vagy ami máshogy történik, mint amire számítottam. Keresem és elfogadom a léten túli kapcsolódási pontokat, de erről már beszéltem.

> Hogyha valaki teljesítené egy kívánságodat akkor mi lenne az?

Hogy eljussak oda, ahova el kell jutnom. Meg tudjam tenni, amit meg kell tennem.