„Ágens, a stílus.”

Ágenst nem lehet az énekes szó kommersz értelmében beazonosítani, önálló, és egyben egyedülálló műfaja mára az "Ágens stílust" képviseli. A vokális zene gyöngyszemeként egyedül ragyog a progresszív zene és a komolyzene határán.

A közismertség tudom, nem célod, inkább egy speciális réteg ismer, és ennek nagy része mára elismer. Most készülsz a harmadik lemezed kiadására, tehát egy nagyon komoly folyamat eredményeképp alakult ki ez a mai Ágens hangzás, egészen pontosan maga Ágens. Mesélnél a kezdetekről?

A múlt azért is érdekes mert nem vagyok tanult énekes, és ráadásul későn is kezdtem el énekelni, éppen ezért vagy ezért sincs műfajom, az ilyesmi engem soha nem érdekelt, nem is befolyásolt. De éppen ezért nekem nagyon sokat kellett küzdenem azért, hogy megismerjenek, mint énekest, mint előadót. Amikor 27-28 évesen elkezdtem énekelni, úgy éreztem a hagyományos képzés az, ami segíthet az önmagamra találásban. Végigjártam én is a szamárlétrát, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem segített a gyakorlati ének-képzés, teljesen magamra voltam hagyva az elszántságommal, és legnagyobb szerencsémre a tehetségemmel. Az, amit tudok, ami úgymond a képzettségem, azt mind egyedül értem el. Sokáig állandóan azon gondolkoztam, hogy hová vezethet ez az út, ez a küzdelem, hiszen művészi értelemben új utat kellett keresnem, hiszen nem passzoltam sehová, semelyik skatulyába. Amióta tudom, hogy mit akarok a zenémmel, meg tudom nevezni a témáimat, azóta nincs bennem megingás, és már az sem jut eszembe, hogy hová vezet ez az út, egyszerűen énekelek.

Mennyi időt vett igénybe, hogy ez a bizonytalan "útrakelés" ennyire stabil elszántsággá váljon?

Most már jó néhány éve énekelek, ezalatt úgy érzem megszületett az Ágens műfaj, olyannyira, hogy már önmaga fejleszti önmagát.

A színpad számodra tágabb megnyilvánulást jelent, mint csupán a koncert színtere, úgy tudom több művészeti irányzatban megálltad már a helyed.

Játszom tánc-színházi előadásokban, például a KompMánia Táncszínház néhány előadásában, egyebek mellett a Homo Non Est-ben, vagy a Szkénében és a Műcsarnokban előadott Átjárók című produkcióban. A színház és az én stílusom nagyon is összeforr, valahogy mindig volt egyfajta vizuális játék, melyek szükségeltettek az előadásaimhoz, ezért volt nagyon jó a mi egymásra találásunk. A díszletek, vagyis a látvány és a hangom gyakran egyfajta burokként ölelik át az előadást, alapként és keretként is funkcionálunk egyben. Nagyon nagy szerencse, ha két műfaj ennyire egymásra talál. Arra is volt már példa, hogy Szalai Tibor, néhai építész barátom képei közt énekeltem, megénekeltem úgymond a rajzokon található tereket és érzeteket.. Időnként énekelek kiállítás megnyitókon is.

Gyakran hallom veled kapcsolatosan a sámán zene kifejezést, van ilyen irányultság benned?

Nincs. Sőt kimondottan nem szeretem, ha összefüggéseket kreálnak az én műfajom és a sámán zene között. Egyszer meg is kerestek, hogy utazzam el Szibériába, egy dokumentumfilm forgatására, ahol a sámán beavatásról készült film. Elutasítottam, mint ahogyan ma is elutasítom, ha a hangzásbeli hasonlóságon lovagolva misztifikálják a zenémet. Az én misztikumom tudatosabb, úgy is fogalmazhatunk, hogy én jobban vigyázok magamra, semhogy egy ilyen megérzés összekavarjon, megzavarjon.

Távolabbi tervek?

Németh Ágnes szobrásszal készülünk a 2002. év végére egy Daimon-lélek c. előadással és kiállítással, mellyel valószínűleg Görögországba is elutazunk. Miközben továbbra is együtt dolgozom Csabai Attilával és a KompMániával, és készítem a harmadik lemezem anyagát, melynek a címe Agnus Dei lesz. Ez az anyag összefügg a társulattal, eredetileg Csabai Attilától kaptam a megbízást, hogy készítsem el a magam Agnus Dei-ét.

Melyik lemezed kapható a boltokban?

Még csak a második, az Égi-földi című, melyet a Periferic Records adott ki 1999-ben. Ez a lemez volt az első kiadó által megjelentetett albumom, az előzőt, az Ágens címűt én adtam ki saját és baráti finanszírozásból, a Balkon című lap mellékleteként. Készül továbbá egy másik előadásom, melynek A Bao A ku lesz a címe, a történetre Borges: Képzelt lények könyvében találtam. Ezenkívül fellépek az Átjárókkal márciusban és az alternatív színházi szemlén áprilisban a Szkénében, később Zalaegereszegen.