Előadások / Munkák Interjúk Kritikák/Írások Képek Videók Ágens CD Audio Hírek E-mail Partnerek:



Ágens: Rán Gid, az égi-földi útjairól visszatért nádnő


Az irodalom Visszavág: IV07 (Új folyam/7 - 2000 ŐSZ-TÉL)


Ágens:
Rán Gid, az égi-földi útjairól visszatért nádnő

Rán Gid, az égi-földi útjairól visszatért nádnő szerelmes megnevezései
(
részletek)

Nádnő

Mein Herr! Herr ma Frodita leszek.

rádvetem magam
kiáltást hallasz
én változom át
súgom, súgom
Frodita akarok lenni

Frodita akarok lenni
táncot ígérő
görög-keleti napisten

Nádnő

Ó Sentyi Hama!

Változom

Milyen népet hozok?
(Milyen népet ígértem?)

(1989)


Nádnő IV.

kérem
ezt a mindentfelejtő estét,
hogy értsd –
játszom magam át
lököm
titkos dimenzióba
finoman
takarlak be
nyomlak meg téged

– ez a luk önti, okádja
melegét
laza nyílás
még tapad a hús
penge megy, halad
ütemet adagol
ízeket

(1989)


Nádnő II.

ülj rám
tükörben háziló
vigyorog
babonával hitegettek
furfangos fogásokkal a testen
hibázol tündér
fordulásom téma
húzom magamból a szobát
legeltetek összefonódó férfi-nő alatt
kezet
megfoglak
– bácsi akar engem
ölébe vonni
húzom
üregem liheg
szorítja, üti
szippantani
fogom, rántani
fordulásom téma, integetés
hamar – nő leszek
szippantani fogom
rántani
itt harapj meg
látni vért fogok?
nem sikamlós testeket?
Honnan vezet ide
és miért kérdi folyton
jó-e e fura mozdulat?
hamm – eszem meg
mielőtt fordulásom téma lehetne
rántani fogom, szakítani
földugom
fülembe, orromba is
szagolni fogom
– bácsi akar engem
rossz mozgású
lassú keze tapintja ki –
így – engedjen el
kinyílt virág vagyok
rózsába tekeredő öröm
viszlek nyílásomban el
átlököm szájba
hordozzon maga is
engem
kérdezzen rá
s én elcsipogom
hogy fürtökben állok
ragaszkodom
tépem magát
szakítom
szájba lököm át

(1989)


Rán Gid Szapphóra gondolt

hogy tülekedik a szó
csupa siránkozás
a nap
meg a másnap is
az lesz
ha csüccsön
ülünk
meg csak úgy bámészva
hadakozunk
végfele
meg gondolat ellen
is
játszunk és kérdezünk,
hogy hova tart a test
meg az ámulat
bírja a dalt
csupán erejét
próbálva keresi
szavát
meg az a –
bömbölök én is
csuda-csuda
rohanj meg
meg a lányt is
kanyarítsd ide
mellém

meg a dalt is
nyikorogjuk el együtt
mintha a szánk is
múlatná a keserût
meg a gondot
félrehajolva
el-eltalálva
neveznénk meg
teli hangját,
gügyögését
mert félrehajolva
jön meg az íze
meg a nedve

(1989)


Rán Gid fölajánlja kedvesét annak az idegennek

szemben állok veled,
lecsupaszítom szép, feszes fenekedet,
hosszú, izmos combjaidat simítom,
talpadat
szabadítom
– már mezítelen ez a feled,
s hamar az lesz a másik is.

kezed vállamra teszed
szorítasz,
tudom, nincs félelem benned.

az a másik hozzád ér,
beletép válladat érő fekete hajadba
nyakadnál emeli tincseid
odalehel
te összerezzensz
hátradobod fejed
ő magához húz,
én húzom szét a bőrt
ujjamat fogadd be előbb
a férfi útja előtt jutok be
most nekinyomlak

sírunk kedvesem
sírunk
tudom, soha többé

(1998)


Rán Gid utoljára szólítja szerelmesét

Mostantól nem nevezünk meg semmit
Senkit nem hívunk a nevén
Egymás felé fordulva figyeljük
Miként mozdul a másik
Mit tesz
Hogyan fordul
És tekinti semminek a múló időt.


(1997)