A Hang és személyisége

A hosszú idő érlelő folyamatára elsősorban az egységes szerkezet miatt van szükség. Ágens lemezében ezzel szemben az elsőként adott tényező a legszorosabban kötő szál volt, ő maga. Az általa megjelenített korlenyomat magában hordozza a szemlélődés skizofréniáját, a tapasztalatok ambivalenciáját, az érzékeny személyiség útkeresését. Ágenssel való első találkozásomkor határozottan az expresszív, mindenre reagáló művésznőt láttam benne, mintha túl sok minden szorult volna bele, amit ki kell énekelnie. Új lemeze kapcsán azonban jóval árnyaltabb képet alkothatunk róla, megdöbbentő felismerésként konstatálva létünk bizonytalansági tényezőit. A cd-re került zeneszámok 1994 óta készültek, a közel fél évtized mégsem a fejlődési folyamatról szól. Ágens megteremtett világának origója, az egyetlen biztos pont, amihez képest minden más csak változhat, amely változások sora mostanra sűrűsödött össze, megkockáztatom: a hangulata apokaliptikus.

A nyitó szám - mint Megmutatkozás - önreflexió, duót énekel magával a tétovázó kétszemélyű én. Meredith Monk imitációs játékai juthatnak eszünkben, de a zenei formaelemek nem annyira lényegesek, az énekhang karakterváltozásai, a radikális orgánumingadozások uralkodnak, esetenként rubatós improvizációkkal vegyítve. A speciális intonálási készségnek külön jót tesz, hogy hangképzési műintézménnyel nem találkozott, így gyakori glissandók minden nehézség nélkül rendre fél hangnál kisebb lépésekben is képesek haladni. Már az elején észrevehető, hogy a hangrögzítés adta lehetőségek nem elegendőek Ágens leképezésére, a digitális kvantálás a hektikkus dinamikai részeknél bizony hallható. A zenei világra jellemző a tonalitás hiánya, illetve esetenként a jelzésértékűen anakronisztikus alteráló modalitás. A hangszerelés idejétmúlt (a szintetizátorhangzások nem lépnek az előtérbe, kivéve a China című számot, amely instrumentális darabként és szerepét tekintve is a lemez kakukktojása), mindösszesen a szükséges kísérőfunkciókat látja el, mert az énekhang annyira markáns, hogy mást nem is enged maga mellé. Boudny Ferenc a szerzőtárs, és a felvételekért is ő a felelős. Helyesebben a kettő összekapcsolható, mert Ágens remek játéka az effektekkel szerves része az összhatásnak. Szembeötlő a dalok szövegeinek nyelvezete. Kiskorában mindenki szeretett halandzsázni, önálló betűsort összeállítva kedvére rikoltozni. Ágens szövegei a gyermekkorból táplálkoznak, annyiban különbözve attól, hogy saját kódokon alapuló rendszert kreált magának, amelynek értelme nem a tartalomban van, hanem a hangi alakban. (A példa kedvéért az egyik szám címe: I-nu-sodo). Úgy látszik, a racionalitás kora véget ért, mindenki más nyelvet beszél, gesztusok alapján kommunikálunk, többet elmondhatunk magunkról barbár kivetüléseinkkel, és választ nem is várunk.

Ágens dívaalkat. Élő szerepléseinek éteri kisugárzása van, a színpadon szólóban, egyedül is figyelemreméltó jelenség. Muzsikájával együtt él, lélegzik, mozdulataival követi azt, az arcán megjelenik a beleérzés katarzisa. A továbblépés kulcsa mindenképpen a kitárulkozás és nyitás más és újabb produkciók irányába persze biztos nem a véletlen műve a bezárkózó alkotás, hanem a másra át nem ruházható elképzelések sokaságáé.