Előadások/
Munkák
Interjúk/Kritikák
Archív
Sajtó,
ea linkek
Publikációk Képek Videók Ágens
társulat
CD Audio Hírek Repertoár/
Társulat Bikal
Közhasznúsági
mellékletek/
éves beszámolók
Szakmai beszámolók,
koncepció, előadások,
közreműködők
Ágens társulat
Alapszabály
Támogatók:


Újragondolás

Ágens: Égi-földi, Periferic Records, 1999.

k szonja / k szonja (1971, Budapest) Budapest. Kritikus

Ágens, Budapesten élő énekesnő. Első CD-je a Balkon mellékleteként jelent meg 1998-ban

Ágens. Sokunknak sokat jelent ez a név, mely mára már egyedi védjeggyé, hamisíthatatlan címkévé vált a rövid szavatossági idejű termékekkel bőségesen ellátott kortárs zenei piacon. A különös nevű énekesnő már első lemezének megjelenése előtt komoly sikereket tudhatott magáénak. Házi készítésű kazettáit másolgatták, kézről kézre adták, koncertjeit figyelemmel kísérték mindazok, akiket hatása alá vont kategóriákat, sémákat, műfajokat és konvencionális elvárásokat nem tisztelő, és megfelelni nem akaró muzsikája. Zenei világa az emberi hang legszélesebben értelmezett spektrumára épül, és maga a hang az, ami ezt a világot felépíti. Beszéd, éneklés, dúdolás, kántálás, recitálás, áriázás, kiáltás, üvöltés, hörgés, nyögés, sóhaj. Suttogások és sikolyok. Minden a maga helyén és idejében.

Nem ér minket csalódás a második lemez, az Égi-földi meghallgatásakor sem. Az album anyaga 1994 és 1997 között íródott, melyet felerészben maga az előadó, felerészben pedig az állandó tettestárs, Boudny Ferenc komponált. A számok egyikét-másikát (Nádnő, Keresés, 'No') ismerhetjük már a bemutatkozó cédéről, s nem is indokolatlan ismételt beválogatásuk. Mint az első lemez darabjainak esetében, egy-egy helyzet, állapot hangba öntése történik az Égi-földi számaiban is. Míg korábban a megszólaló szubjektum állt a középpontban, mely a programozói értelemben vett ágensként hajtotta végre műveleteit a hangzó valóságban, addig mostanra ez az univerzum vált kérdéssé.

Az album dalai elzárkóznak a merev értelmezési kísérletek elől - ebben a kontextusban már maga a „dal” fogalom használata is különösnek hat -, mintha az anyag nem is annyira a racionalizált, intellektuális zenei gondolkodásra, hanem a spirituális, érzelmi ráhangoltságra, az elvonatkoztatások kötetlenebb formáira építene. Azaz a muzsika visszatérne, pontosabban betérne egy újabb zenei esztétikai élményvilág gyámsága alá. A zenéről alkotott fogalmaink újragondolásáról lenne szó?