Előadások / Munkák Interjúk Kritikák/Írások Képek Videók Ágens CD Audio Hírek E-mail Partnerek:



Ágens, a csoda!

Deák Attila / Terasz, 2003. október

A Budapesti Őszi Fesztivál máris egy fantasztikus produkcióval örvendeztette meg a közönséget. Október 19-én este, az A38-as hajón Ágens, ez a kivételes tehetségű művésznő mutatta be Meus című műsorát.

Kovalik Balázsnak, a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetőjének felfedező kedvét, bátorságát, a kortárs művészetek iránti fogékonyságát nem lehet eléggé díjazni; volt mersze szembeszállni a sznob, arisztokratikus ítészek ízlésével, s felvette a fesztivál programjába Ágens legújabb produkcióját.

Gyimesi Ágnes, azaz Ágens hangját egyesek a szibériai sámánnőkével rokonítják. Éneklése operai intonáció, valamint torok-, fej- és - mint azt maga Ágens is vallja - állatias hangok elegye. Produkciója tehát inkább hangművészet, mint klasszikus értelemben vett ének.

A zenei elemzésekben jártas hódolói hangját, produkcióját Daimanda Galas vagy Meredith Monk megszólalásaihoz hasonlítják. Rendszeresen dolgozik klasszikus és kortárs zenészekkel és táncosokkal műfaji határok nélküli előadásaiban.

Több lemeze is megjelent, részben magánkiadásban, részben a Balkon folyóirat mellékleteként.

Az Égi-földi című CD-jét 1999-ben a Periferic Records adta ki, a lemez kis utánajárással még ma is megszerezhető Budán, a Stereo Kft. Bartók Béla úti szalonjában. Tulajdonképpen ebből a CD-ből mindent meg lehet tudni Ágens varázslatos egyéniségéről.

Az A38-as hajón Meus címmel, viola da gamba (Stollár Xénia), brácsa (Jávorka Ádám) és ütők (Panyik Lajos) kíséretében Ágens előadott egy háromtételes művet, amely alig tart tovább hatvan percnél. E hatvan perc alatt megtudjuk, hogy Ágens mit gondol az életről, a halálról, a világról, mirólunk. Először úgy tűnik, mintha hangjával csak játszana és örökké improvizálna. Aztán ahogy egyre jobban elkezd belemélyedni a drámai énekes játékba (néha lopva még a kottába is betekint), rájövünk, hogy szigorú alázattal megkomponált előadás részesei vagyunk. Egyik pillanatban olyan emlékek sejlenek fel, mint amikor először láttam-hallottam Darvas Ivánnak az Egy őrült naplóját, vagy Törőcsik Marival Becket: Óh, azok a szép napok-ját. Mert valójában Ágens egy különös tehetségű drámai színésznő, aki nemcsak hanggal, hanem fantasztikus jelzésrendszerrel dolgozik.

Kifinomult mimikájával, gesztusaival színházat "csinál". Előttünk dalolja, zokogja, hörögve üvölti végig az életet habzsoló, a mindent magába markoló boldog nőstény, majd az egyre magányosabbá váló, megfáradt, a halállal viaskodó "örök nő" fájdalmát.

Ágens minden bizonnyal nem könnyű falat az ítészek számára. Mégis - szerencsére - egyre több színházi ember ismeri fel elementáris tehetségét, és alkalmazza egy-egy színházi előadásban. (Az ember tragédiája - Nemzeti Színház, Salemi boszorkányok - Vígszínház.) Az, amit Ágens a színházról tud, amit és ahogyan a pódiumról közöl a közönségével, leginkább Zsótér Sándor színházához, kifejezésmódjához hasonlítható. Minden lépése, minden gesztusa precízen, fegyelmezetten kidolgozott - a hangja pedig egy kincsesbánya: sokrétű, felkavaró, buján erotikus.

Gyönyörűséges! Vigyázzunk Ágensre!

Utóirat: a Duna Televízió stábja rögzítette az egész produkciót, így akik elszalasztották, kedd esténként figyeljék a Gong című magazint, bizonyára találkozhatnak Ágenssel.