Ágens - interjú

Legutóbb a saját maga rendezte Ulixes című interperszonális operában láthatta a közönség, de ha erről valamiképp képes volt lemaradni, Ágens fellépett számtalanszor a MU Színházban, a Merlinben, a Millenáris Teátrumban, a Műcsarnokban, a Trafóban, a Szigeten is saját darabokkal, táncosokkal. Az Aqua toffana című kortárs Mozart operáról, az új darabról kérdeztem, de arról is, hogy hogyan ért el ide, ahol épp tart...

Fotó: Hapák Péter

Sz: A honlapodon böngésző embernek a fotók láttán az lehet az első benyomása, hogy ezt a nőt valamiért vonzza a dekadencia, a különleges, egy kicsit perverz, nyomasztó világ. Mindenképpen egy sötét tónusú, szokatlan valami. Tényleg ez vonz? (Az énekesnő arcán kisebb döbbenet)

Ágens: Miért? Téged földbe döngölt az Ulixes?

Sz: Nem kimondottan - mondom kis gondolkodás után, - tulajdonképpen mosolyra húzódott a szám, és valami olyan fogalmazódott meg, hogy ez a csajszi itt megmutatott valami újat, amiből nem hiányzik a humor és a gondolat sem.

Ágens: A dekadenciát visszautasítom. Szerintem te összekevered a fájdalmat a dekadenciával. Igen, fájdalom van a darabjaimban, de ez bizonyos helyzetekben humorral van kezelve, ezen felül a fájdalom nem nyom le, hanem felemel, ha megérted, hogy pontosan hol és miért szól. Ez együtt jár egy mű élvezetével, bele kell mennem a felkínált átélés lehetőségébe, hogy aztán a saját tapasztalati rendszeremnek megfelelő információkkal keveredjek ki belőle. Egyébként a művészet gyönyörére hajtok, máskülönben nem érdekel. A létrehozási körülmények, na azok húzósak. Itt már beszélhetünk romlásról, közönyről, romlottságról, aljasságról, átgondolatlan döntésekről és sok egyéb körülményről. De ez nem kerül be az előadásokba.

Sz: Teljesen új itthon, amit csinálsz. Mennyi idődbe tellett, amíg megtanultad a rengeteg ítélkező kritikát csupán elolvasni, és nem hagyni magad befolyásolni általa?

Ágens: Amíg nem tudod, ki vagy, mit akarsz pontosan, amíg nem tapasztalod meg alaposan, hogy mit vállalsz, és hogyan fejezd ki magad, addig a külső kritika beletapos a földbe és ekkor még minden számít, minden vélemény. Amikor belül már valamelyest tiszta a kép, akkor a világ már csak külvilág marad. Előfordult már, hogy a kritikussal párhuzamosan ugyanazok a problémáink voltak az előadásommal (Tenebrae). Ez pedig visszaigazolás volt arra nézve, hogy hogyan lépjek tovább, még ötleteket is adott. Sajnálom, hogy nem köszöntem meg neki. Dolgozni kell, benne lenni a darabokban. Ennyi. Egy idő után a darab úgyis átveszi a hatalmat fölötted. Ő irányít téged.

Fotó: Lékó Tamás

Sz: Van valamilyen életfilozófiád, hiszel a lélekvándorlásban? Csak azért kérdezem, mert annyira intenzívek a műveid, a hangzásvilág sem egy földhözragadt stílust képvisel. Valamiért azt érzem, hogy nem egy megrögzött ateistával állok szemben.

Ágens: Én a művészetben hiszek. A művészetben minden benne van, Isten, a világ, én, te, mindenki. Még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem. Az ellenállásod is része a művészetnek. Hiszek abban, hogy ha belefogok valamibe, az szép lassan kibontja önmagát.

Sz: Foglalkozol mással is, vagy csak a színházzal és az énekléssel?

Ágens: Írok. Már jelentek meg írásaim itt-ott. Legutóbb az Imák és kételyek című kötetben az Ima - Gyakorlati tanácsok kezdő imamondóknak -. Remélem a szövegeimmel is érzékeltetni tudom majd azt a világot, amit megtapasztaltam.

Fotó: Lékó Tamás

Sz: Általában szöveg nélküliek a műveid, illetve olvasni lehet őket kivetítőn. Valami szokatlan momentum is mindig van a színpadon, vagy több is. Az Ulixesben például a Szent Efrém Bizánci Férfikar tagjai. Hogy jutott eszedbe, hogy pont ők legyenek alkotótársaid?

Ágens: Szerettem volna férfiénekesekkel dolgozni, s az interneten találtam meg őket. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, nyitottak az újra, és az improvizáció sem okoz gondot.

Sz: A Művészetek Palotájában március 29-én mutatod be legújabb darabodat, egy Mozart-mű (Requiem) feldolgozását. Miért pont Mozart?

Ágens: A darab Tasnádi József látványtervező ötlete volt. Mozart halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok, tömegsírba temették. A javaslata azt volt, hogy mi lenne, ha mi ezeket a körülményeket egyrészt a kordokumentumok pontos felkutatásával, másrészt egy halálok-kutató játék keretén belül feltérképeznénk. A tehetség testhelyétől kezdve a művészet és tények kapcsolatán keresztül. Azt állítjuk, hogy a művészet gyönyör, s Mozart tudta ezt. Természetesen ez nem Mozart élettörténetének feldolgozása, csak a zenéből fakadó történetek kibontása.

Az énekesnő tervez újabb lemezmegjelenést, eddig kettő jelent meg. Sok mindenről beszélgettünk még, ha valakit mélyebben érdekelnek Ágens munkái, interjúk, fotók, kattintson a www.agens.hu -ra és megtalálja az információkat. A valódi élmény azonban csak élőben jön át.