A női vonal

Íva Bittová és Ágens a Trafóban

'...Ha az előadások időpontját vesszük, csak három napot, de műfajában legalább tíz évet kell ugranunk ÁGENSig. Biztos sokan emlékeznek még az Ötödik elem című film kék színű, mutáns operaénekesnőjére az ultramodern űrhajós környezetben. Ha az űrben még nem is tartunk, de legalább tíz év kell ahhoz, hogy Ágens kamara szólóoperájához hasonló előadások megszokottak és elfogadottak legyenek. A saját nyelv, jelképrendszer, az önmitológia mind része annak a koherens egésznek, amelyet kibővítve, a társművészetekbe kapaszkodva megkapjuk Ágens sötét utópiáját, a minimálisra lecsupaszodott jövőképet. A Tenebrae gyakorlatilag csak gesztusokból áll. GERGYE KRISZTIÁN különös koreográfiája ötvözi a Jáva szigetéről hazahozott mozgáskultúrát a provokatív táncelemekkel és jelmezzel, illetve az azt helyettesítő meztelenséggel: a táncosok testük már-már amorf torzításaival játszanak, kihasználva a surlófény effektusait. Eközben Ágens folyamatosan torzuló, a dinamikai és magassági végletek között mozgó hangja mindvégig elemel a nézőtéri környezetből. Az éteri rezgés, a metafizikai állapot és a speciális intonáció végképp olyan fajsúlyos nyomást helyez elménkre (az amúgyan nem túl hosszú előadás során), hogy hetekre kimerülünk a pesszimista félhomályban. Kor-reakció ez, jóslatként előrevetített rémképei a pusztulásnak: Ágens féregként csúszik be a színpad közepére, mi pedig riadtan figyeljük a vészkiáltást, valóban ez vár ránk?

BABITS ANTAL és KLENYÁN CSABA személyében Ágens megtalálta azokat a muzsikusokat, akikkel pályafutása kiteljesedhetett és az Égi-földi című lemezről ismert világ színpadias környezetben is megmutatkozhatott. A két klarinétos élő mixtúrákat játszik hangi kollázsokkal, a barokktól az aleatorikus hangbetétekig: néhol ostinatós alapokkal, másutt pedig egymásnak felelgetve nyújtják az ének fátyolos kíséretét.

Nem vonhatjuk ki magunkat sem Íva Bittová, sem pedig Ágens hatása alól. Az általuk létrehozott alkotások középpontjában a zene van, nem mellékesen azonban beszélhetünk művészeti interdiszciplinaritásról, a produkcióik mellé kívánkozó többletről. Közös tulajdonságuk, hogy csakis kiváló társakkal tudnak együtt dolgozni, lényük záloga a kvalitás, és ha még a háttérben meghúzódó mély gondolatiságot, a reflektáló képességet is figyelembe vesszük, nyugodtan emlegethetjük őket a legújabb kori reprezentánsok között, csak egyikük a múlt felől jön, másikuk a jövő felé megy.'