Falusi könyvtár imákból és kételyekből

Az ötlet nem rossz, minél több fogy az Imák és kételyek könyvéből, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a hét hajléktalan családot befogadó Heves megyei Tarnabodnak falusi könyvtára lesz. Egy kicsi. Fekete András, a Barrus Könyvkiadó vezetője Vecsei Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztossal együtt ötszáz embertől kért egy-egy írott fohászt. Az ötszázból ötvenheten válaszoltak: írók, színészek, zenészek, táncosok, tudósok és közéleti emberek, köztük meteorológus, médiacsillag és egy humorista.

A Rákóczi téri könyvesboltban most Ágens, az operapunk énekelve imádkozik. Hosszú bőrkabátban, modern siratóasszonyként vinnyog, hörög, sikolt, az Imák és kételyek könyvében meg arról ír, hogy három éves volt és karácsony délutánja, amikor apa a kezét megfogja és vitte, viszi őt, ki a lakásból. Havas eső esik, Ágens, a kicsi kérdezősködik, előbb arról, az Isten hány éves és eddig miért nem találkozott vele, azután meg arról, az Isten hol lakik. Az égben, mormolja az apa, mire Ágens fölnéz, az ég megnyílik s mintha Isten szemét látná. Az apa egyre türelmetlenebb, a kicsi Ágens csak nagy sokára szólal meg, azt mondja, most egymást nézik. Kivel?, rémüldözik az apa, azután meg azt ordítja: nincs Isten, Isten niiiincs!

Az Imák és kételyek könyvének legöregebb életben lévő szerzője majdnem százéves. Úgy hívják, Szepes Mária, és az egyik versimája, a Tüskéskoronás király a hajléktalanoknak és az ő segítőiknek szól, a másikat, a Fényköszöntő-t meg esténként mondogatja:

"...Csak az Én hal meg. Én nem vagyok.
E "nem vagyok" a legszebb dalnok.
Vándorlok, kóborlok, szárnyalok,
Nem énként boldog vagyok,..."

A könyvesboltban Csernus Mariann színésznő most fura kis történetbe kezd:

-1982 tavasza volt, csöngettek, az ajtóban kicsi, keménykalapos ember áll, azt mondja, látta az előadásomat, az előadóestemet, amit a Károlyi- féle Vizsolyi Bibliából szerkesztettem, és azért jött, hogy imádkozzon. Értem. És a földre teszi a táskáját, rá a keménykalapját, a kezét meg imára kulcsolja. Csend van. Csendben hallgatom, csak a függönyök lebegnek... és a lebegő függönyök között hirtelen egy égszínkék ruha... egy sovány alak... egy égő fekete szem... egy sápadt ember engem néz.... Krisztus volt... A kisember aztán felállt, vette a kalapját, a táskáját... Nem vagyok egy imádkozós ember, templomba járó se, de 1982 tavaszán még élt a lányom, benyitottam hozzá, meséltem neki a kicsi kalapos emberről meg arról a furcsa jelenésről, ami nyilvánvalóan vízió, hallucináció volt, de az is lehet, hogy valóság. Néha nehéz a dolgokat megkülönböztetni; az ember tele van kétellyel és bizonyára hittel is... A lányom meg, aki akkor még élt, azt mondta, rám fért az ima, a szeretet...

- Engem a szüleim vallásosan neveltek - mondta a boltban az egykori tájfutó világbajnok, Monspart Sarolta.- Templomba jártam, napszemüvegben, hogy ne lássák, ha az edzések utáni fáradtságtól elalszom... A kapcsolatom Istennel sokáig ilyen volt: felszínes. Talán mert úgy gondoltam, minden úgy van, ahogyan én akarom. Hiszen sorra nyertem a versenyeket, köztük a világbajnokságot, és komolyan hittem, hogy az Istennel folytatott játszmában is én állok nyerésre. Aztán 1978-ban jött a betegség, a kullancsfertőzés okozta vírusos agyvelőgyulladás. Egyre rosszabbul voltam, már csak harminchat kilót nyomtam, már csak feküdni bírtam az ágyon, a vastüdőt előkészítették... Később sokan mesélték, mennyit imádkoztak értem, a gyógyulásomért, én pedig elkezdtem tanulni az alázatosabb létezést. Ma már azt gondolom, hogy ezzel a betegséggel, mely után az egyik lábamra sánta lettem, Isten egyenlített. És azóta ". kérem a Mindenhatót, hogy ne versenyezzünk tovább, álljunk meg a döntetlennél, adjon inkább rögös pályát, de hozzá akaraterőt, kilátást és kitartást ezzel a másfél lábbal."

Imák és kételyek. Versek, novellák és elmélkedések. A gyerekverseiről híres Csukás István finoman és becézve kér: ".Istenke, vedd térdedre édesanyámat, /ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt.", Vámos Miklós író meg elszántan saját Őrangyalt akar, a meteorológus H. Bóna Márta esténként az 1101ben halt Kölni Szent Brúnó imáját mondogatja, a Kossuth díjas költőnő, Gergely Ágnes meg lámpaoltás után az Úrtól azt kéri, óvja meg a tökéletességtől: "Mint vasalópokróc szélén az ék alakú / égésnyom: hagyd meg rajtam / hibáimat, kezed nyomát." Imák és kételyek könyve. Ha megveszik, akkor egy Heves megyei falunak, a hajléktalan családokat befogadó Tarnabodnak könyvtára lesz. Egy kicsi.