A meztelenség leleplezése

Felkavaró, megdöbbentő, kizökkentő, kápráztató. Ezek Csabai Attila és a KompMánia Társulat előadásaira illő jelzők. A legújabb bemutatójuk, a Homo non est esetén ez fokozottan érvényes. A káprázáat felháborodással párosulhat, de a székükhöz szögezett nézők valamit most mégis egy másik oldalról tapasztalhatnak meg.

A KompMánia Társulat legutóbbi elsöprő sikere a Veszprémi Összművészeti Fesztiválon volt, kilenc díjból hármat ők nyertek (legjobb női táncos: ladjánszki Márta, közönségdíj, a zsűri különdíja) a Romance, avagy kétségbeesve keresem Idillt című táncelőadással, amely a VI. Alternatív Színházi Szemle díjazottja is egyben. A Homo non est ennek az előadásnak és az Átjárók c. produkciónak hatására vagy azok által erősen inspirálva született. És forradalmi és őszinte - szó már-már zavarbaejtő értelmében. Az őszintesége hatására néhányan elhagyják a nézőteret, vagy zavarukban nyikorognak a széken, de a néző részese lesz egy titoknak, mely csak így, a művészet által mondható ki.

Egy táblakrétával körbeszórt játéktér fogadja a Szkénébe lépő néző, amelynek egyik oldala játszótér is egyben, ahol a csúszda pillére egy járókeret, a mászóka groteszk mód nyúlik a magasba. Kínzóeszközök arzenálja és ez zöldszőrős fotel. A díszlet tetején egy angyalszerű figura ül - meztelenül. Az előadás kulcsmotívuma a meztelenség, ahogy az alcím mutatja: Gyakorlat meztelen testre. Csabai Attila társulatának csak egy részével dolgozott ebben az esetben: Károlyi Balázzsal és Gergye Krisztiánnal hárman valósították meg a meztelenségbe ágyazott „mozdulat-álmot”. A három férfi szinte az egész előadás alatt csupaszon táncol, így válva védtelenné, de mindennél őszintébbé. Ezek a férfiak bőrük alatt sebektől borítottak, sérülékenységükben egy gyermekhez hasonlítanak. Táncaikban egymást takargatva, ölelve rejtegetik magukat.

Az előadás egyetlen női szereplője Ágens, aki spirituális megértésből származtatja énekét, kristálytisztán, szavak nélkül, a hangok különleges láncolatának füzérébe vonja a táncosokat. Ágens éneke szerves része az előadásnak, mint ahogy leplezetlen terhesség, gyönyörűen gömbölyödő fedetlen hasa is. Az anyaság esszenciájaként lép színpadra hol buja férfiak, hol járszadozó fiúk, hol balettcipőbe roncsolt táncosok vagy rovarszerű lények közé. Az idegenség, a kifacsarodottság, a figurák xenomorf lényege a másság szimfonikus szeletjei. A cím is az „ide nem illőség” egy magasabb fokú húrját pengeti: Homo non est (Nem létező ember).