Ágens

Égi-földi

Ágens lemezén olyan zene hallható, amiről igen nehezemre esik bármi értelmeset mondanom - noha rengeteg mindent mond. De olyannyira kilóg innen! Úgy értem, minden, amit az MHH lapjain tehetek érte az, hogy hírt adok róla, és javaslom mindenkinek, aki meghallgatására adja fejét, hogy alkosson róla véleményt maga. Ágens énekel, leginkább operai hangokon, néha kimondottan idegesítően vagy méginkább kiakasztóan (halld Átok). Csodás hangja van, de ez az album nem a szépségé. Az általam ismert zenék közül még tán a Dead Can Dance-hez áll legközelebb, fájdalmas, egyszerre emberi és kifordult, gyakran évezredeket felsejlető hangjaival. De nincs meg benne az a fajta harmónia. Ugyanakkor a modern világ is megjelenik benne, és talán nem oly' nehéz kiérteni belőle valamiféle üzenetet, ami nekünk magunknak szól. Mégis nagyon nehéz hallgatnivaló az Égi-földi, különösen a '94-es keltezésű tételek teszik próbára az ember tűrőképességét. Még csak azt sem mondanám, hogy hangulatzene, de hatása van, ez tény. Pontozni semmi értelme, nem is tudnám. Mindenesetre olyan élmény, amit másutt nemigen tapasztalhatsz